Kábé egy hónapja találtuk ki egy régi szolnoki cimborával, hogy augusztusban végignyomjuk az El Caminót. De máris mindenki úgy aggódik értünk, mintha 1866-ot írnánk, és mi Livingstone-nal akarnánk megkeresni Afrika döglégybűzös szívében a Nílus forrását. Ma kaptam meg például a második Hepatitis-oltást a háromból - állítólag vigyázni kell a zarándokszállások apácáival, meg az önmagukat kereső, beszívott bölcsészcsajokkal, na.

Még nem vettem se térképet, se útikönyvet (a rutinos caminózók szerint nem is kell, elég követni a kagylós jelzést, elfogadni mindenhol a misebort, és szénaboglyákon aludni a vadkutyák miatt), úgyhogy fogalmam sincs, mi vár majd ránk 5 héten keresztül. A sok vészmadár miatt viszont tegnap azt álmodtam, hogy Észak-Spanyolország egyetlen nagy megmászhatatlan hegy, hatalmas sivataggal a tetején, ahol csak 30 kilométerenként van civilizáció (egy sor sárkunyhó meg egy sor kutyaól), és ha nem gyaloglod le a távot a déli szieszta előtt, zsírtócsává olvadsz a tűző napon egy bivalykoponya mellett, miközben elgurul a háttérben a westernfilmekből ismert ördögszekér.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.